Felháborító

Teljesen fel vagyok háborodva. Etettem, nevelgettem, ápoltam éjjelente, ha kellett, végignéztem, ha sírdogált szerelmi bánatában, mert okosat mondani én sem tudok, aggódtam érte, sírtam meghatódottságomban, ha jutalomkönyvet kapott az iskolában, egyszóval invesztáltam már jópár évet az ő gyerekkorába.

Aludj el kisember II. - altatódalgyűjtemény - TIPP

Hadd adjam át Timi gyűjteményét így egy "csokorban", hogy mire lehet elaltatni egy babát.

Köszönöm szépen neki, hogy megosztotta velünk.

"Aludj el kis ember"

Fotó: Schaub Judit

Két napja "tanítom" Bencét egyedül elaludni. Egy sokak által ajánlott (és ugyanannyiak által vitatott) könyv alapján, mely a Minden gyerek megtanul elaludni címre hallgat. Azért jutottam erre a döntésre, mert most "nehezebb időket" élünk, és ennek köszönhetően elkezdtem Bencét esténként jobban kényeztetni, mint amennyire alkatilag igényli. Ha tovább olvasol, megtudhatod, hogy hol tartunk most, és a végén megmutatom, mit énekelek neki én minden este.

11 hónapos státusz

Már megint elröppent egy hónap. És ahogy nő a "kiscsávó", annál nagyobb az öröm. Tényleg. Most már nem heti 1-2 új dologgal ajándékoz meg, hanem van, hogy naponta többel. Például ebben a hónapban kezdett el úgy átölelni, hogy a nyakamra dőlve szinte beakasztja a kis állát, és teljes testével hozzám simul. Fúúúúúúúúúúúú, az milyen fantasztikus érzés... Néha megfordul a fejemben, hogy tulajdonképpen sosem akarom, hogy felnőjön. Persze de, de mégsem.

Fekszem, mint a lőtt kutya, avagy másfél hónap kórházban - Utsó rész

A történetet ott hagytam abba, hogy Judit beköltözött, és segített egy vajúdó nőt "jól megérdemelt" helyére, a szülőszobára juttatni.
Itt most beköltözik még néhány lakó a szobába, de aztán a sztori hirtelen véget ér.

Meghívó

Március 8-án, pénteken az új Gödör Klubban énekelek a Satöbbi zenekarral. Utánunk a Magashegyi Underground nyomja, amely zenekar többek között arról is híres, hogy régi zenekarom (Egyszercsak) gitárosa, Szepesi Matyi erősíti.
Bencével csináltunk egy meghívót is.
Viduljatok!

Fekszem, mint a lőtt kutya, avagy másfél hónap kórházban - 3. rész

A fotó azt ábrázolja, hogy milyen boldog vagyok,
ha fejbeszúrnak egy infúzióállvánnyal.

Aki ezt a részt olvassa először, annak mázlija van. Egyrészt azért, mert az előző részeket mindjárt összefoglalom, másrészt, mert innen kezdődik a sztori igazán. Most azokról az emberekről írok, akikkel a kórházban találkoztam a másfél hónap alatt. És míg az előző két rész inkább a tényfeltárást szolgálta, addig ezt az írást inkább viccesnek szánom. Vigyázat, az írás nyomokban kukásautót és Taki Nénit tartalmaz!

Fekszem, mint a lőtt kutya, avagy másfél hónap kórházban - 2. rész

Miután kihúztam az éjszakát a szülészet őrzőjében, és Bence még mindig benn volt, összepakolták a cuccaim, engem beültettek egy kerekesszékbe, és feltoltak az ötödikre, a terhespatológiára.

Fekszem, mint a lőtt kutya, avagy másfél hónap kórházban - 1. rész

Napra pontosan egy esztendővel ezelőtt történt. Kórházba kerültem, majd 45 nappal, kábé 2543 lecseszéssel, 25 gesztenyepürével, 6 különböző ággyal, megszámlálhatatlanul sok "valamitviszavízlevessel" és "akutyánaksemkell" felvágottal, 1 nagyon kedves ajándékkal a munkahelyemtől, 1 szülészetre küldött vajúdó anyával, néhány barátsággal, rengeteg beszélgetéssel, valamint 1 műtéttel és mínusz 7 kilóval később Bencével együtt távoztam. A szülést már megírtam. Most jöjjön a kórház.