Nem tudom kellőképpen érzékeltetni, milyen
erőfeszítéseket jelent megírni ezt a levelet nektek...
Egy csupa fémbillentyűből álló klaviatúrán kreálom, és
az ujjaim jobban kivannak a billentyűktől, mint a lábaim a 20 kilométertől,
amit ma megtettek Sarrionig. :)
Néhány "fontos" történésről elfelejtettelek
tudósítani Benneteket.
Az egyik ilyen, hogy Filomival meghirdettük a "Ki
tud a másikról szánalmasabb fotót készíteni?" versenyt, amiben eddig ő
magasan vezet... :)

Szóval képzeljetek el két nagyon fiatal, trottyos
gatyás, baseballsapkás, Rumcájsz-szakállas csávót! Hát így néznek ki ők... :)
Nagyon jó arcok, és kiderült, hogy ők Franciaországban
kezdték az utat egy hónappal a mi indulásunk előtt. Vagyis mire Santiagóba
érnek, már két hónapja úton lesznek.
Aztán a mai nap folyamán (túl a 20. napon) rájöttem,
hogy ha beletűröm a zoknimba a nadrágom szárát, akkor nem lesz sáros. Nem
tagadom: későn érő típus vagyok. :)
Továbbá azt is megtanultam itt Galíciában, hogy ha
elered az eső, a legjobb, ha beállok egy esővédett helyre, mert itt a zivatar
éppen olyan gyakori, mint evés után a büfögés, és éppen olyan hosszú ideig is
tart. Vagyis, pont addig, míg felveszem magamra az esőkabátot. :)

(Ne izguljatok, nem megdöglött, csak megmelegedett.)
Galícia csodálatos, a táj leírhatatlan, a lábaim, a
lelkem és mindenem tökéletesen jól vannak. Annyit eszem, mint egy ló, mégis
fogyok. Nincs is ennél nagyszerűbb...
Most pedig megyek, mert letörnek az ujjaim.
Ölellek Benneteket!
Fruzs
Az előző részhez katt ide!
A következő részhez katt ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése