2013. március 26., kedd

Felháborító

Teljesen fel vagyok háborodva. Etettem, nevelgettem, ápoltam éjjelente, ha kellett, végignéztem, ha sírdogált szerelmi bánatában, mert okosat mondani én sem tudok, aggódtam érte, sírtam meghatódottságomban, ha jutalomkönyvet kapott az iskolában, egyszóval invesztáltam már jópár évet az ő gyerekkorába.

















Még azon is túltettem magam, hogy lenyúlja a sminkemet, hogy őt nézik meg az utcán és nem engem, és hogy újabban felajánlotta a melltartóit, mert ő kinőtte őket, nekem meg még nagyok is. De a felháborodástól még ekkor is messze voltam.

De aztán adok neki egy ajándékot. Helyesebben adunk, mert Bence apukájával közösen ajándékoztuk meg. Mindegy, szóval kap egy ajándékot, aminek azt hiszem, az ő korában minden lány örülne. Nem, nem ez az, amin felháborodtam, mert ő is nagyon örült.

Az ajándék nem más, mint egy fotóstúdióban jó minőségű fotók készítése (4 db retusálva!) ruhával, frizurával, sminkkel együtt, természetesen zsilliárdokért. Amikor adtam, még mindig nem sejtettem, hogy mi vár rám.

Aztán néhány hónap múlva (egy hete) eljött a nagy nap, a fotózás napja. (Elgondolkodtató, hogy recesszióban hónapokat kell várni egy ilyen alkalomra...) Megtörtént, hazajött, és megmutatta a fotókat. Az egy dolog, hogy fölöslegesen fizettünk a retusért, mert szerintem a fotós és retusmester még azóta is nyüszít a gép előtt, hogy találjon egyetlen hibát is, amit kiretusálhat. De ami igazán felháborító, az a végeredmény.

Hiszen én majd' tizenöt éve ezt kaptam:
... és ez lett belőle.
És nem értem, hogy miért nem mosolyog a saját fotóin nyitott szájjal, amikor ennyire jól áll neki. Felháborító.


2 megjegyzés: