Kijöttem a gödörből - és még mindig izomlázam van

Fotó: Tóth László
2010.04.01.

Végre megtörtént. Volt egy fantasztikus koncertünk. Mert végre nem mosta el a vihar, nem mondta le a szervező. Mert eljöttek, akik, és azt játszottuk, amit...

Bár előtte is sejtettem, de közben tudatosult igazán, mennyire hiányzik az életemből mostanában a zenélés és ezen keresztül az a Giret Fruzsi, aki azelőtt voltam, mielőtt Bence megszületett.
De hála Istennek, ő is megvan még, csak mostanában egy kicsit háttérbe szorult. És megvannak a Satöbbi zenekar többi tagjai is, akikkel találkozzunk bármilyen ritkán is, igazi jó barátokként mindig ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk. Persze ez azt is jelenti, hogy próbálhatnánk egy kicsit többet, de ezen simán lehet csiszolni még.
És persze megvannak a Satöbbi zenekar nagyszerű hallgatói is. Szándékosan nem írok "rajongót", mert az a köztünk fennálló relációt tekintve túl lekezelő lenne. Ők azok, akikkel ugyanolyan jó ismerősként köszönünk egymásra akár fél évnyi távlatból is, mert jó egymást látni. Ők azok, akik simán odajönnek és reklamálnak, hogy már megint melyik dalt hagytuk ki galádul, ők azok, akik több mint harminc éve (Jézusom, leírni is sok!) életben tartják a zenekart. És ők azok, akik megengedhetik maguknak, hogy koncert közben fennhangon követeljék a zenekartól: "Oszoljatok fel!" Mert tudják, hogy ezzel tartanak együtt minket.
Hatalmas buli volt. A fő zenekar menedzsere a testével akadályozta meg, hogy negyedszer is visszamenjünk még egy dalt játszani. Rég röhögtem ennyit. Pethőn. Seresen. Maxon. Marcin. Közönségen. És rég táncoltam ennyit. Még mindig sajog a buli emléke.
Aki idelátogat a blogomra, az megérdemel egy titkot: őszintén remélem, hogy az első sorban állók nem vették észre a "csodabugyim" kivillanását a Döm-bö-döm-bö alatt, amikor Pethővel és Maxszal a földre vetettük magunkat. Ez a bugyi hivatott leszorítani a hasam, amit még mindig nem sikerült teljesen visszatornáznom. Bizony-bizony, naggyon szexi. :)
Menedzserként ígérem, hogy a következő évben mindent megteszek azért, hogy jóval többet lehessünk így együtt. Na nem csodabugyiban, hanem Satöbbin. Értitek...