HepiAnyu: Tvrtkózás

2012. december 11., kedd

Tvrtkózás

Újabb mókás szokás ütötte fel a fejét evés közben. Amikor kezd megtelni a pocak, Bence jó ötletnek gondolja, ha ráharap a kanálra, néhány fogával fogva tartja, és közben úgy fintorog, hogy a tekintete a közismert TV2-s riporteréhez hasonlóvá válik. Lefotózni nem tudom, mert ugye egyik kezemben a kanál van, másik kezemben pedig a tányér. Mihelyst valakit meg tudok rá kérni, megörökítem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Miért írok?

Egyrészt, mert csak. Másrészt, mert, megszületett kicsi Bencém, és vele együtt anya lett belőlem. Ez egy egészen új szerep. Más, mint az énekesnőé. Más, mint a reklámszövegíróé. Más, mint az édes mostoháé. Más, mint a szeretőé. Összehasonlíthatatlanul másabb, mint eddig bármi életemben. És úgy érzem, ezt meg kell osztanom. Ha mással nem, hát ezzel az idétlen szerkesztőfelülettel, aminél még fogalmam sincs, hogyan érem el, hogy mindebből széljegyzet legyen.

Kiscsillagom

Nemcsak Bence az egyetlen ajándék az életemben. Közel 15 éve tanulgatom, hogyan lehet egy kisgyereknek nemcsak a gondviselője, de barátja és társa is lenni. Fruzsikám révén, aki a szemem előtt fantasztikus nőcivé cseperedett. Ezt akkor vettem észre, amikor a néhai Gödör Klubnál sétálva a pasik már nem engem néztek, hanem mellém, ahol Fruzsi sétált. Büszke vagyok rá, hogy szép, hogy jó fej, hogy jó a zenei ízlése, hogy egyetemre jár, és hogy mindebben egy kicsit én is segíthettem. És bár ő nem a pocakomban lett zigótából emberré, akkor is az anyukájának érzem magam. Éppen ezért könnyen előfordulhat, hogy egy-egy bejegyzésemnek ő lesz a főszereplője.