2013. január 2., szerda

Megmondóemberek - avagy mindenkimindentjobbantud

Már megint azzal kell szembesülnöm, hogy az anyaság témája olyan dolog, amihez mindenki jobban ért, és úgy érzi, az ő útja az üdvözítő, és elvetemült térítőként meg is tesz mindent azért, hogy te is rálépj.
Először a kórházban találkoztam ezzel a mentalitással, amikor Bence születése előtt másfél hónapot vendégeskedtem ott. Legfőképp a szülésznők és ápolónők tudták megmondani, hogy mit kellett volna/kéne tennem ilyen vagy olyan témában, minden egyes alkalommal egy éles hangon elrikácsolt, kedvesnek álcázott, de valójában hihetetlen arrogáns "Anyuka!" megszólítás után. (Ez egyébként pont olyan, amikor valaki poénba csomagolja az igazságot, mert egyenesen nem meri a szemedbe mondani. Amikor viszont visszakérdezel, egy "Csak viccelek"-kel vonul vissza a kellemetlen szituból.) Szóval már a kórházban ki lettem oktatva, be kell valljam, néha jogosan, de legtöbbször inkább az alulfizetett egészségügyi dolgozók frusztrációjának áldozataként.
"Anyuka! Miért nem jött be azonnal a vérzés után?" (Ez mondjuk jogos, de nem akartam "túl nagy feneket keríteni" a dolognak.) "Anyuka! Hogy néz ki az éjjeli szekrénye? A Kovács néninek a 235-ös szobában csak egy csipketerítő és egy bögre van rajta!" (Kovács néni 1 hetet töltött a kórházban, én pedig hatszor annyit.) "Anyuka! Mért nem mondja meg a Doktor Úrnak, hogy vegye már ki azt a babát?" (No comment.) ... és még sorolhatnám. Utólag visszatekintve rájuk, azt gondolom, hogy ezek az arrogáns és kioktató megjegyzések csak felkészítettek a jövőre, ami anyaként várt rám.
Az egyik legtöbbek által pontosan ismert témakör a higiénia kérdése. Nem tudom, hányan csesztek már le azért, hogy még mindig sterilizálom Bence tápszeres cumijait. Legutóbb épp december harmincadikán egy buliban oktatott ki egy ismerősöm, hogy "a gyerek három hónapos kora után, nem hogy felesleges, de TILOS sterilizálni, mert nem alakul ki az immunrendszere. Én így csináltam a lányomnál, nem is volt soha beteg!!!" Őt már csak felülemelkedett békével hallgattam, de szerencséje van, mert fél éve még erős késztetést éreztem volna rá, hogy megüssem. Sosem értettem, hogy kit és miért zavar, hogy sterilizálok és még mindig vasalom Bence ruháit. Én ezzel nem zavarok senkit, és egyedül nekem van vele dolgom, senki másnak.
Aztán ott a napirend kérdése. Egy egészen ártatlan Facebook bejegyzésnél - ahol Bence napirendjére hivatkozva nem ígértem száz százalékosra a jelenlétünket valahol - esett nekem egy másik anyuka, hogy milyen hülyeség a napirend, hiszen a baba pontosan tudja, hogy mi a jó neki, és majd ő eldönti, hogy mikor eszik, mikor alszik és mikor játszik. Hihetetlen arrogánsan hurrogott le írásban, amiből csak arra tudtam következtetni, hogy ő nem úgy csinálja, ahogy én, és tulajdonképpen önigazolásként "nyilatkoztatja ki az egyetlen üdvözítő módszert".
És hát persze ott a szoptatás kérdése. Az örök vita az igény szerinti vagy napirend szerinti szoptatás kérdése. Kismilliószor éreztették velem, hogy rossz anya vagyok, mert nem vagyok hajlandó úton-útfélen előkapni a cicimet, ahol csak a baba úgy akarja, hogy nem vagyok hajlandó itthon meztelenre vetkőzve szoptatni a szintén meztelen csecsmőt, hogy maximális legyen a bőrkontaktus, és hogy nem adok meg neki mindent, mert az első nyikkanásánál nem tuszkolom a szájába a mellemet és nem használom a szoptatást minden probléma egyetlen megoldásának.
Amikor viszont tanácsot kérsz, persze minden "megmondóember" egészen mást mond: a védőnő, a gyerekorvos, a szülésznő, a nőgyógyász, az egyik barátnő, a másik barátnő, a biztosítási ügynök, a szoptatási tanácsadó és még sorolhatnám. És amikor bármelyiket szembesíted a "jótanácsok" ellentmondásosságával, azzal védekezik, hogy "az Anyukának kell eldönteni, hogy melyik módszerben hisz." Hát köszi! Először kinyilatkoztatsz, aztán meg még a felelősséget is rám tolod. Ezzel nem kerültem közelebb a megoldáshoz.
Ez az egész poszt is azért született, mert a minap belefutottam a Díványon egy szoptatós cikkbe. Klikk ide, ha érdekel. Érdemes rátekinteni. Férfiaknak az illusztrációként megjelenő szép, kerek cicik miatt, anyukáknak és nőknek pedig azért, mert ez megint ugyanabban erősít meg mindannyiunkat: szoptatni hol nehéz, hol könnyű, sőt, minden babánál más. Ám engem az egyébként olvasmányos cikknél is jobban az utána jövő kommentek ragadtak meg, majd bosszantottak fel. Mert elképesztő, hogy mennyien nemcsak hogy értenek a szoptatáshoz, és rajta keresztül az anyaság-nőiség kérdéskörhöz, de meg is mondják a "tutit". És mennyi köztük a férfi... Viduljatok!
Itt és most ünnepélyesen megkérek mindenkit, hogy ha valaha is azt éreznétek, hogy valakit kioktatok, és nem csupán a sok közül egyként osztanám meg a saját tapasztalatom valamilyen témában, azonnal szóljatok, üssetek le vagy verjetek agyon!

2 megjegyzés:

  1. Fruzsi!
    Annyira érdekes, hogy mennyire hasonlítunk! :)
    S milyen keveset beszéltünk annak idején...
    Még bepótolhatjuk! Én olvasni foglak az tuti.


    Jah, és egyetértek a napirend és szoptatás dologban.
    Van az az időszak, amikor a babának mindnnnél fontosabb a napi ritmus.
    Ez ad neki biztonságot. Nem kell mindenkinek a gyerekét hátizsákkánt ide-odarángató hippimuternak lenni. Mert ez leginkább annak jó aki a gyerekét megával cipelve elhitetheti magáról, hogy milyen rettentő jó anya, mert lám a gyerek mindig vele van. A gyereknek meg nem feltétlen. Neki a nyugi kell, és a biztonság. Aztán ha már ez kialakult és zsigereibe ivódott, akkor már lehet nyúzni. De ehhez kell egy év...
    No, most én is megmondtam a tutit. :D

    S ha kell egy házi természetgyógyász "doktornéni", írj nyugodtan. A tutit nem mondom meg, de ha kéred adok tanácsot. Sajna elég nagy a gyakorlatom. :D Puszi

    VálaszTörlés