2013. május 26., vasárnap

Éljenek a gyermekeim!


9. éves szülinapi bulin
Ketten álltunk a stúdió "süketszobájában". Helyesebben csak ő állt, én térdeltem. Göndör hajával keretezett bájos arca csak úgy sugárzott a kíváncsiságtól a sok érdekes dolog láttán. Alig tudtam lekötni, és rávenni arra, hogy mondja utánam a verset.

Soronként.
Úgy, hogy ne lógjon össze a hangunk, mert akkor Gijó később nem tud engem kivágni a produkcióból.
Nem volt egyszerű. De minden pillanatra jól emlékszem. Ahogy igyekszik ez a kicsi, 3 év körüli lányka. Ahogy bájosan pöszít. Ahogy látszik az arcán, hogy egy kukkot nem ért abból, amit beszél.

Volt vagy egy óra is, mire fel tudtunk venni mindent. Gijó utána még dolgozott rendesen, hogy jó legyen, de aztán végre elkészült.


Több mint tizenöt éve készült a felvétel. Ezzel kívánok most a "művésznőnek", Fruzsinak és kistesójának, Bencének nagyon boldog gyereknapot!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése