Viana |
Sziasztok!
Most végre leírom, hol vagyok. A hely neve Viana. Ma
31 km gyaloglással túlléptem a 100 km-es álomhatárt, ami a lábamban van. Asszem
már több is van benne, de még nem számoltam ki pontosan.
Viana |
A kisváros, ahol vagyunk, gyönyörű, ma éjjel egy
háromemeletes ágy tetején fogok aludni. Mára megszületett az első vízhólyagom
is, amelyet nagy szeretettel köszöntöttem.
Hogy lássátok az itteni életem, leírom egy napi
időbeosztásomat.
Általában legkésőbb 5 óráig találok szállást, azután megfürdöm, kimosom a cuccaim, és kb. 7:30-kor elmegyek zarándokmenüt enni. Ez 9-10 euróba kerül, háromfogásos, a kenyér és a helyi bor korlátlanul jár mellé. Annyit zabálok, mint egy ló, és nagyon élvezem. Aztán még gyakorolok énekelni, naplót írok, vagy netezem, és 10 órakor ágyba bújok. Reggel 6-kor kelés, 7-kor indulás (ez volt ma), és ha 31 km-t megyek, akkor 4, fél 5 körül érkezés.
Általában legkésőbb 5 óráig találok szállást, azután megfürdöm, kimosom a cuccaim, és kb. 7:30-kor elmegyek zarándokmenüt enni. Ez 9-10 euróba kerül, háromfogásos, a kenyér és a helyi bor korlátlanul jár mellé. Annyit zabálok, mint egy ló, és nagyon élvezem. Aztán még gyakorolok énekelni, naplót írok, vagy netezem, és 10 órakor ágyba bújok. Reggel 6-kor kelés, 7-kor indulás (ez volt ma), és ha 31 km-t megyek, akkor 4, fél 5 körül érkezés.
Los Arcos |
Most pedig jöjjön a mai nap nagy élménye. Los Arcos
előtt 5 kilométerrel az egyik kanyarban egy lakókocsi várakozott. Kilépett
belőle egy Johnny nevű angol úriember, és azt mondta, ő a zarándokok segítésére
állomásozik itt, és ha van valami problémánk, vagy csak kívánunk egy kávét,
akkor üljünk le hozzá. Ekkor már 10 kilométeren túl voltunk, így jól esett
megállni.
A lakókocsiból halkan Mozart muzsikája szólt, mi pedig kedélyesen
elcsevegtünk a kis Wolfgangról, illetve arról, hogy Johnny márciustól
novemberig segíti a Caminón menetelőket, Karácsonyra hazatér Londonba, majd
januártól átköltözik barcelonai otthonába, ahol malmozik, és várja, hogy újra
március legyen. Hihetetlen fószer volt. Nagyon jólesett nála megpihenni, majd
újult erővel folytatni az utat.
Ezek után újra összetalálkoztunk a két magyar
fiúval (Zolival és Tamással), akikkel
időről időre összefutunk, és jól beborozunk a zarándokmenühoz kapott finom
Riojai boroktól. Ők mésélték, hogy őket is megállította Johnny, és ők is
leültek nála. Ezt követően az úton megjelent egy nő, akinek a zsákjába
belekapaszkodott egy 35 éves vak férfi. Johnny őket is pihenésre invitálta,
majd bement a lakókocsiba, és előhozott egy makettet a Santiagóban lévő
katedrálisról. Beletette a vak férfi ölébe, és így szólt hozzá: Ez az a hely,
ahova olyan nagyon igyekszel…
Most mennem kell, mert lejár a net.
Csók
Fru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése