2013. május 18., szombat

A harmadik nap (Puente La Reina) - 2008. április 30.

Pamplona
Legjobb barátaim egyike, ismerve gyengeségeim, 3 napot adott nekem itt... Szó szerint ezt mondta: "Három nap múlva sírva fogsz hazajönni."
Abban tökéletesen igaza volt, hogy megszenvedtem ezt a harmadik napot.








Bedurrant a bal térdem, úgyhogy a mai penzum utolsó kilométereit már csak tyúklépésben tudtam végigbotorkálni. Útitársaim szerint úgy járok, mint egy elcseszett droid. Nem mertek magamra hagyni a hegyen lefelé jövet, mert állításuk szerint ekkora sebességnél még egy giliszta is végzetes veszélyt jelenthet számomra.

Én pedig elkezdtem megtanulni szeretni a testemet. Részről részre. A bal térdemet azért, mert annyira fáj, a jobbat meg azért, mert annyi terhet vesz át a másiktól, a kezeimet pedig, hogy a botok révén a lábaimat tehermentesítik.

A terhelést - a fájdalmon kívül - nagyon jól bírom, egészen meg vagyok döbbenve magamon. Viszont tegnap, aztán ma másodszor is olyan későn értünk a zarándokszállásra (lehet, hogy megtanultam á-t írni), hogy már nem jutott nekünk hely, úgyhogy taxival kellett továbbmenni, hogy kapjunk még valahol ágyat. Ennek következtében immár 18 km-rel előrébb vagyok, mint lehetne (fő az őszinteség), de sokkal jobb helyeken szálltunk meg, mint ahol eredetileg szerettünk volna. Holnap beiktatunk egy pihenőnapot, mert így nem tudok továbbmenni, és visszasétálunk az előző helyre, amit kénytelenek voltunk taxival átugrani.

(A többes szám annak köszönhető, hogy már az első nap 5 magyar verődött össze a repülőtéren, akikkel együtt vágtunk neki a Pireneusoknak. Közülük kettejükkel, Zolival és Filomival együtt folytattuk az utat, illetve Tamás is hozzánk csapódott, aki a Pireneusokban 6. magyarként bukkant fel. Ő az úton hatalmas léptekkel előzött meg minket, és állítása szerint abból jött rá, hogy földik vagyunk, hogy az úton elterjedt „Buen Camino!“ (Jó utat!) köszöntést tökéletes magyarsággal ejtettük ki. J)

Puente La Reina
A helység nevéről, ahol vagyok, fogalmam sincs. 












Pamplona
A két utolsó, aminek emlékszem a nevére, Pamplona (a bikafuttatás városa) és Cizur Menor volt. 

















Ez utóbbi után mentünk még 14 km-t, majd taxiztunk tovább. (Ezt csak azoknak írom, akik esetleg a térképen is megnéznék, hogy merre felé lehetek). Egyébként a térképen Spanyolország tetején jobbról balra haladok.

Most már megyek aludni, mindenkit ölelek:
Fru


Az előző részhez katt ide

A következő részhez katt ide!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése