Sziasztok
Hát, elkezdődött a beavatás. Két napig egyedül
maradtam, nagyon élveztem, mert sokkal több embert ismertem meg, mint amikor
magyarokkal vagyok.
Találkoztam egy holland sales managerrel, akinek annyira
hasonló a humora az enyémhez képest, hogy alig hittem el. (Úgy ismertem meg, hogy egy jégkrémmel jegelte a térdét, amin nagyon
kellett röhögnöm, és ha már ilyen „közvetlen kapcsolatba kerültünk“, hát
bemutatkoztam.)
Aztán találkoztam egy hatvankét éves dán nővel. Ő otthon
hagyta a férjét, aki majd Santiagóba jön érte.
És tegnap találkoztam egy nagyon
különös fiatalemberrel. Már messziről feltűnt elnyűtt tréninggatyája, és sürgős
léptei is arról árulkodtak, hogy valami teljesítménytúrás elmeháborodott. Aztán
egy hegynek felfelé, éppen amikor a térdig érő sárban szötymötöltünk, ő le
akart vágni az útból valamicskét, ezért átlépett egy szögesdróton. Miután
észrevette, hogy arra nincs út, visszalépett az útra, pont előttem, de a
nadrágja beakadt a szögesdrótba, mire ő bosszúsan felhorkant: "A k*va
Istenit". Mire én: Magyar vagy (kérdőjel) (Micsoda éles logikára vall ez a kérdés, igaz?)
Naná, hogy az volt. Így ismertem meg Andrást
Miskolcról :)
Aztán megismertem egy másik Andrást, aki
Németországban él 30 éve, és nagyon megkedveltem őt is.
Tegnap előtt 28 km gyaloglás után Agesben töltöttem az
éjszakát, ahol a spanyol hospitaleroról
kiderült, hogy a magyar zarándokokat csípi a legjobban, így rögtön kedvencéül
fogadot. Az ő unszolására ettem a menüből bikapörköltet.
Burgos |
Tegnap 20 km-t mentem gyalog, nyolcat pedig helyi
busszal Burgosba, és azt gondolom, ott az eddigi legellentmondásosabb napomat
éltem át. Egyszerre gyűlöltem az összes áhitatos, vallási énekeket éneklő,
tinédzserimitátor nyugdíjast;
áztam szarrá a városba érve;
kaptam a lehető legrosszabb szállást két kilométerre a várostól; és
közben átéltem, milyen az, amikor előrebuszozó magyar társaim rám várva
vásárolnak egy pont ugyanolyan termo pulcsit nekem, amit két napja elhagytam;
barangoltam egy elképesztő katedrálisban; és
átéltem, ahogy a katonai barakk jellegű szálláson az emeletes ágy alsó emeletén
ülve a felső ágy sodronya kitép egy egész tincset a hajamból. Mivel e remek
szálláson nem volt meleg víz, és egész nap esett az eső, eljutottam életem
eddigi legigénytelenebb fokára, és fürdés és mosás nélkül, ruhában töltöttem az
éjszakát.:)
Ma hajnali 6-kor zuhogó esőben fejlámpával botorkáltam
egyedül a vak sötétben Burgosból kifelé, és 31 kilométer gyaloglás után ömlő
esőben érkeztem Hontanasba. Útközben bevártam Zolit és Filomit, de a végén
ismét előresiettem abban a reményben, hogy tudok még szállást szerezni, így ők
fél órával maradtak le mögöttem.
Hontanas |
Beérve a faluba az első albergueből elküldtek,
hogy nincs hely, a Hostel is tele volt, a második albergue pedig az orrom előtt
telt be, mert nekem még lett volna helyem, de mivel érkezési sorrendben osztják
a matracot, a társaimnak már nem jutott volna. Így hát zuhogó esőben
visszamentem az első albergue bárjába. A többiekkel megbeszéltem, hogy – mivel
paragép vagyok - az egyetlen feladatom, hogy ne essek kétségbe. Ennek
megfelelően vettem egy whiskyt és egy kólát, kértem egy helyi arctól egy szál
cigit, és mire befutottak a többiek, ittasan, dohányszagúan, de kedélyesen
szarrá áztam. Ebben az állapotban újra odaszóltam a nőnek, aki először
továbbküldött, hogy tud-e nekünk segíteni, és csodák csodája akadt nekünk még
három ágy, ott, ahonnan legelőször küldtek el.
Hát ilyen ez a Camino...
Erőss Zoli, nagyon sok csiga van itt, gyere ide... (Ő az én fogadott lányom osztályfőnöke,
egyben neves csigakutató, több csigafaj felfedezője, szintén a levelezőlista
egyik címzettje.)
Csók
Fru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése