2013. május 23., csütörtök

Beavatás - 2008. május 9.

Sziasztok

Hát, elkezdődött a beavatás. Két napig egyedül maradtam, nagyon élveztem, mert sokkal több embert ismertem meg, mint amikor magyarokkal vagyok. 
Találkoztam egy holland sales managerrel, akinek annyira hasonló a humora az enyémhez képest, hogy alig hittem el. (Úgy ismertem meg, hogy egy jégkrémmel jegelte a térdét, amin nagyon kellett röhögnöm, és ha már ilyen „közvetlen kapcsolatba kerültünk“, hát bemutatkoztam.) 

Aztán találkoztam egy hatvankét éves dán nővel. Ő otthon hagyta a férjét, aki majd Santiagóba jön érte. 

És tegnap találkoztam egy nagyon különös fiatalemberrel. Már messziről feltűnt elnyűtt tréninggatyája, és sürgős léptei is arról árulkodtak, hogy valami teljesítménytúrás elmeháborodott. Aztán egy hegynek felfelé, éppen amikor a térdig érő sárban szötymötöltünk, ő le akart vágni az útból valamicskét, ezért átlépett egy szögesdróton. Miután észrevette, hogy arra nincs út, visszalépett az útra, pont előttem, de a nadrágja beakadt a szögesdrótba, mire ő bosszúsan felhorkant: "A k*va Istenit". Mire én: Magyar vagy (kérdőjel) (Micsoda éles logikára vall ez a kérdés, igaz?)
Naná, hogy az volt. Így ismertem meg Andrást Miskolcról :)

Aztán megismertem egy másik Andrást, aki Németországban él 30 éve, és nagyon megkedveltem őt is.

Tegnap előtt 28 km gyaloglás után Agesben töltöttem az éjszakát, ahol a spanyol hospitaleroról kiderült, hogy a magyar zarándokokat csípi a legjobban, így rögtön kedvencéül fogadot. Az ő unszolására ettem a menüből bikapörköltet.

Burgos
Tegnap 20 km-t mentem gyalog, nyolcat pedig helyi busszal Burgosba, és azt gondolom, ott az eddigi legellentmondásosabb napomat éltem át. Egyszerre gyűlöltem az összes áhitatos, vallási énekeket éneklő, tinédzserimitátor nyugdíjast; áztam szarrá a városba érve; kaptam a lehető legrosszabb szállást két kilométerre a várostól; és közben átéltem, milyen az, amikor előrebuszozó magyar társaim rám várva vásárolnak egy pont ugyanolyan termo pulcsit nekem, amit két napja elhagytam; barangoltam egy elképesztő katedrálisban; és átéltem, ahogy a katonai barakk jellegű szálláson az emeletes ágy alsó emeletén ülve a felső ágy sodronya kitép egy egész tincset a hajamból. Mivel e remek szálláson nem volt meleg víz, és egész nap esett az eső, eljutottam életem eddigi legigénytelenebb fokára, és fürdés és mosás nélkül, ruhában töltöttem az éjszakát.:)

Ma hajnali 6-kor zuhogó esőben fejlámpával botorkáltam egyedül a vak sötétben Burgosból kifelé, és 31 kilométer gyaloglás után ömlő esőben érkeztem Hontanasba. Útközben bevártam Zolit és Filomit, de a végén ismét előresiettem abban a reményben, hogy tudok még szállást szerezni, így ők fél órával maradtak le mögöttem. 

Hontanas

Beérve a faluba az első albergueből elküldtek, hogy nincs hely, a Hostel is tele volt, a második albergue pedig az orrom előtt telt be, mert nekem még lett volna helyem, de mivel érkezési sorrendben osztják a matracot, a társaimnak már nem jutott volna. Így hát zuhogó esőben visszamentem az első albergue bárjába. A többiekkel megbeszéltem, hogy – mivel paragép vagyok - az egyetlen feladatom, hogy ne essek kétségbe. Ennek megfelelően vettem egy whiskyt és egy kólát, kértem egy helyi arctól egy szál cigit, és mire befutottak a többiek, ittasan, dohányszagúan, de kedélyesen szarrá áztam. Ebben az állapotban újra odaszóltam a nőnek, aki először továbbküldött, hogy tud-e nekünk segíteni, és csodák csodája akadt nekünk még három ágy, ott, ahonnan legelőször küldtek el.

Hát ilyen ez a Camino...

Erőss Zoli, nagyon sok csiga van itt, gyere ide... (Ő az én fogadott lányom osztályfőnöke, egyben neves csigakutató, több csigafaj felfedezője, szintén a levelezőlista egyik címzettje.)
Csók
Fru

Az előző részért katt ide
A következő részhez katt ide!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése