 |
| Carrion de los Condes |
Hola! (ejtsd: Olá!)
Legutóbbi jelentkezésem óta két nap telt el. Tegnap
lenyomtam utam eddigi leghosszabb, közel 35 kilométeres távját, méghozzá
teljesen egyedül. Úgy történt, hogy magyar útitársaim, Filomi és Zoli
előretaxiztak Carrion de los Condesbe, és foglaltak nekem is szállást, én pedig
utánuk gyalogoltam.
Hááááát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy meg se kottyant, de a boldogság, hogy képes voltam erre is, mindenért kárpótolt. Ez a kissebb trip úgy 9 órámba telt. A városba érve, vasárnap lévén újabb buller fogadott.
A spanyolok óriási "paraszt vásárt" rendeztek megérkezésem tiszteletére, amely leginkább egy hipermodern kombájnkiállításból és a köré szerveződött vurstliból állt. Elképesztő, hogy ezek minden vasárnap találnak valami ünnepelni valót. A Pünkösd nekik már egyenesen smafu is. :) A helyi templomban részt vettem utam első istentiszteletén is abban reménykedve, hogy végre kapok egy kifejezetten zarándokoknak szánt áldást, de az legnagyobb bánatomra elmaradt. :( Pedig a többi magyar már többet is kapott. Gondolkodtam is, hogy nemcsak gyorsaság, hanem az áldások száma alapján is lehet rangsorolni a zarándokokat, úgy mint "egyáldásos" peregrino (ejtsd: peregrínó, spanyolul zarándok), "kétáldásos" peregrino, "ikszáldásos" peregrino. Ebben a vonatkozásban én még szűz vagyok, de nem adom fel.
A lábaim perfektek, csak úgy hasítom a Mesetát. :)
Ma reggel egy nagyon finom reggeli után indultunk el,
és legnagyobb meglepetésemre a nap is kisütött. "Csökött" 17,5 km
után álltunk meg délben egy Calzadilla de la Cueza nevű faluban lévő
úszómedencés zarándokszálláson, és azóta nyaralunk. Az igazat megvallva, ha nem
megy az ember, akkor egy kicsit unatkozik is. Kivéve engem, aki végre kimostam
az összes ruhámat, végiggyakoroltam az énekleckéimet, megírtam a naplóm, és
kiszámoltam, hogy eddig mennyi utat is tettem meg.
Most meg is osztom Veletek
az adatokat, mert hihetetlenül meglepett az eredmény.
Most meg is osztom Veletek
az adatokat, mert hihetetlenül meglepett az eredmény.
Eddig taxival 20,4 km-t mentem, busszal 29,4-et (a
térdem miatt egy napot pihentem), lábon pedig 339,8 km-t haladtam!!!!!
Hurrááááááááááááááááááá!
Így most a 395,9. kilométernél tartok, ami azt
jelenti, hogy a Santiagóig megteendő táv felénél vagyok. Elképesztő. Szeretem a
testem, szeretem a lábaim, szeretem az életem.
Most mennem kell, mert a nyakamba lihegnek a peregrinók az internetre várva.
Ja, még egy dolog.
Sajna visszaszoktam a dohányzásra. :( Egy számomra
nagyon fontos ember az egyik nap azt a tanácsot adta, hogy merjek elgyengülni,
hát sajnos én ebben mertem.
Mindenkinek hatalmas ölelés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése